legország

Aki izibe neki szeretne látni ennek a finomságnak, annak szomorú hír, hogy kicsit elcsúsztunk ezzel a bejegyzéssel, így orgonavirágot (legalábbis frisset) már nemigen talál. A jó hír viszont az, hogy a következő évi tavaszi teendők közé már most fel lehet jegyezni.

Egészen véletlenül botlottam az internet sűrű világában erre az érdekes receptre, és mivel mindig érdekelt a vadon termő ehető növények hasznosítása, rögtön bele is vágtam a megvalósításába. Az eredeti receptet itt találtam: http://befozok.blog.hu/2012/04/25/orgonalekvar#more4751941

Én egész kicsit módosítottam rajta, eszerint az orgonalekvár hozzávalói:

• 2 liternyi pucolt orgonavirág szirom

• 1,5kg cukor

• 2 liter víz

• 2 citrom frissen préselt leve

Ennyi mennyiségű pucolt virághoz nagyjából egy jó nagy csokornyi orgonaágat kell lemetszeni a bokorról. Utána vízzel lemostam a virágokat és nekiálltam a szirmokat lecsipegetni a csészelevélkékről. Szerencsére ez egészen könnyen megy. Gyorsan azonban nem, így jó ha arra készítjük a lelkünket, hogy egy órányi sziromtépkedés után, még további két órát töltünk el ugyanezzel a tevékenységgel.

Félúton

Amikor végeztünk a virágok megpucolásával, felolvasztjuk a cukrot a vízben, majd felforraljuk az egészet. Azért kell ilyen mennyiségű cukor a lekvárhoz, mert az orgonavirágoknak nincs cukortartalmuk, mint a gyümölcsöknek. (Jövőre megpróbálok valami hasonlóan finom, de kevesebb cukorral járó eljárás után nézni.) Ha felforrt a cukros vizünk, akkor beleönthetjük a megpucolt virágokat. Ezt követi az órákon át tartó, lassú tűzön való főzés, gyakori kevergetéssel. Én olyan 7-8 órán keresztül főztem a lekvárt, mire az elképzelt állagot elérte.

Sokórányi főzés után az elfátyolosodott szirmok

Éjjelre pihentettem a lekvárt, másnap reggel belefacsartam a két citrom levét, majd még egyszer felforraltam és tovább főztem a lekvárt. A citromtól világosabb lett a színe. A tűzről levéve üvegekbe mertem, majd fejükre állítva mentek a dunsztba.

Ami a végeredményt illeti, édes - szinte már mézszerű - lekvár lett az orgona virágjából, ami megőrizte illatát és ízét - bár nem olyan erőteljesen. Kalácson, süteményen jól mutat, de a nagymamám a teáját is ezzel issza :). A vállalkozó kedvűek megpróbálhatják fűszerezni is, de én egyelőre az eredeti ízére voltam kíváncsi ennek a csodálatos növénynek.

 A végeredmény kiporciózva

 És a saját készítésű tavaszi fonott kalácson...

Bödönben :)