legország

Csöndes, naplementés, vízparton sétálós nyárestére készítettük a lelkünket, miközben Visegrádra tartottunk a 11-es főúton. A középkori királytalálkozó városában reményeink beigazolódtak, ahol még gyönyörű kilátás, kanyargós, gyönyörű utcák és meglepetés erdei ösvény is várt ránk.

Visegrádot többféle módon is megközelíthetjük, például autóval, busszal, kerékpárral, túrabakancsban, a ráérősebbek esetleg hajóval. Mi - a délutáni kánikula enyhülésével - autóval indultunk útnak. Visegrádra beérve az autót a Salamon-toronytól pár méterre lévő parkolóban hagytuk, majd a Duna-partján kiépített hosszú sétálóúton haladtunk tovább.

A sétányon megérkezésünkkor ez a látvány fogadott minket

Szemben pedig a Fellegvár, amelyhez ennél közelebb végül nem is jutottunk :)

A sétálóútról a város belső részeit a 11-es főút alatt keresztülvezető aluljárókon lehet megközelíteni. Minket ez a platánsor fogadott az aluljáróból kiérve:

Továbbhaladva a város főútján hangulatos, takaros házak és kertek előtt vezetett el az utunk:

Mielőtt elértük volna Visegrád központját, ráakadtunk egy kanyargós utcára, amelynek a végén egy lépcsősor vezetett egy emlékműhöz. Egyikünk sem ismerte korábban a települést, a kíváncsiságunk és a kalandvágyunk azonban apadhatatlan, így mindenképpen meg kellett néznünk, vajon mi is ez? Így aztán nekiindultunk:

Meglepetésünkre a lépcsősor később erdei ösvénnyé változott, amely a Viktorin sétány nevet viseli:

És amelyen néhány métert haladva ez a kősziklába vájt apró kápolna várja a zarándokokat:

A kápolna után még hosszasan gyalogolhatunk az erdőben, táblák is segítik az eligazodást. Mivel a kiírtak szerint 25 percnyi gyaloglással az úton elérhető a Fellegvár, mi neki is indultunk. Útközben ez a virágoktól fehérlő rét fogadott minket:

Ahonnan a szembelévő dombok között megbúvó házakra nyílik kilátás:

Nagyjából negyed órányi hősies gyaloglás után az erdőben - amire egyikünk sem készült a hőségben - találkoztunk még egy jelzőtáblával, amely örömmel hirdette, hogy már csak 20 percnyire van utunk célpontja. Nem kicsit lettünk csalódottak a hírre, hogy - ezek szerint - az ötperces utat nekünk háromszor annyi időbe tellett megtenni. Ezért úgy döntöttünk, Visegrád síkabban fekvő és szandálban jobban megközelíthető szépségeire szánjuk az este hátralévő részét. Az erdei sétányról néhol ki-kikukucskálva ez a látvány fogadott bennünket, így semmiképpen nem bántuk meg az ott eltöltött időt:

Az erdei sétányról, majd a lépcsőről letérve újabb szépen gondozott, kanyargós utcák vártak ránk.

Kapu mögött bujkáló rejtelmek

 Utcakép 1.

Utcakép 2.

 Miután kigyönyörködtük magunkat a városban, utunk visszavezetett a Duna-parti sétányra.

Fél órával később a hegyek mögött már lebukott a Nap, mi pedig ezzel a csodás látvánnyal búcsúztunk Visegrádtól: