Zebegény a fővárostól északra, a Duna egyik kanyarulatában – közvetlenül a folyó partján, a Börzsöny lábánál fekvő kistelepülés. Alig egyórányi vonatozással elérhetjük a falut, Budapestet elhagyva pedig már maga a vonatút is nagyszerű élmény. Ahogy végigzakatolunk a Duna-parti települések mellett – rálátva a folyóra és a túloldalon húzódó pilisi hegyekre, már egy csodás világ fogad bennünket.
A vonatról leszállva Zebegény főterén találjuk magunkat, aminek hangulata még messzebb repíti a pesti pályaudvar zsúfoltságát, közönyét. Betérhetünk az itt székelő helyi kisboltokba, ahol kedvesen fogadják az érkezőket. Azt jó, ha már az elején tudjuk, hogy az utcákon az ismeretleneknek is előre köszönnek – sajnálatos módon manapság a városhoz szokott ember számára ez már több mint szokatlan jelenség, de amilyen meglepő elsőként tapasztalni, később olyan szívmelengetővé és természetessé válik. A főtéren találkozhatunk a Kós Károly tervezte, az erdélyi fatemplomok mintájára épített templommal.
A kora tavaszi időpontban, amikor meglátogattuk ezt a gyönyörű kisfalut, mi leginkább hosszas és feltöltő sétákra vágytunk. Ha ilyen reményekkel érkezünk, akkor a főtéren ácsorogva két lehetőségből is választhatunk. Mi úgy döntöttünk, először a Duna partján teszünk egy hosszabb sétát. A part egyik fele homokos sétány, ahol bátran ledobhatjuk a lábbelinket és pacsálhatunk a folyó szélén. Nekünk a március idusa körüli időpont klímája még ehhez sem volt eléggé hívogató, így aztán elismeréssel adóztunk a két nyugdíjas hölgynek, akik a kora tavaszi idő ellenére is már fürdőruhára vetkőztek és víg bográcsozásba kezdtek a parton. A part másik fele füvesített sétány, fajátékokkal. Akármelyik lehetőséget is választjuk, mindenhonnan festői látvány tárul elénk a túloldali pilisi hegyekre.
Duna-parti látvány
És még egy kis csoda ugyanonnan
Ha a Duna-parti feltöltődésen túl vagyunk, akkor mindenképpen érdemes ellátogatni a Kálváriahegyen épült Trianon emlékműhöz. Ezt a főtérről indulva, egy alig negyedórás sétával megtehetjük. Az utat el sem lehet téveszteni, mert kővel kirakott sétány visz fel a dombra. Ha már felértünk, az emlékezésen túl, érdemes felmenni a kilátóként is szolgáló emlékmű tetejére. Innen megcsodálhatjuk a Zebegényt körülölelő természet szépségét és a település illeszkedését ebbe a látványba. Érdemes itt elidőzni, mert egyszerűen tudjuk, jó helyre érkeztünk, nem is lehetnénk jobb helyen.
A Kálváriahegyre vezető úton
A Trianon emlékmű
Remény a történelem csapásainak orvoslására
És a felejthetetlen panoráma
Bújócskázó gyerekek
A Kálváriahegyről aztán több irányban is elindulhatunk lefelé. Visszamehetünk a kikövezett úton, vagy letérhetünk a domb túloldalán. Arra az egyik lehetőség az erdőbe vezet, a másik a kálvária állomásai mellett letérő út. Mi az utóbbit választottuk, így jutottunk vissza a főtérre.
A lefelé tartó úton
Ennyi látvány, friss levegő után bizony megéheztünk, és itt következett a magyar településekre olyannyira jellemző probléma. Szerettünk volna megkóstolni egy jellemzően helyi, de legalább magyar ételt. Azonban a szokásos gyros-pizza-hamburger-mirelit pogácsa lehetősége várt itt is. Egy korábbi látogatásomról viszont emlékeztem a falu középpontjától balra induló úton megbújó rétesházra. Legnagyobb bánatunkra zárva találtuk, de emlékeim arról szólnak, hogy bizony nagyon is finom házirétes kapható arrafelé. Megnyugtatásul és kedvcsinálóként, az ajtón található kiírás szerint a turisták számára kedveltebb időszakban a rétesház várja a vendégeket.
A rétesház
Ezután mi még egy másfél órás üldögélésbe kezdtünk a falu egyik szélén álldogáló kispadon – megnyugtató volt a csönd, a kora tavasszal virágzó fák látványa, a madárcsicsergés. Mindezek után, feltöltekezve a látvánnyal, az örömmel micsoda szépségek vannak hazánkban, egy elhagyott cipőtalp okozta izgalmakkal – hazafelé vettük az utunkat.
A főtér felé vezető úton, immár hazafelé
N.Sz.
