legország

Húsvétra olyasféle különlegességre vágytam, ami része volt a régi falusi hagyományoknak és saját kezűleg elkészíthető, akárcsak a hímes tojás. Így hát fellapoztam a szakácskönyveimet, és Végh Antal Száz szatmári parasztétel című művében meg is találtam azt, amire vágytam - mint utóbb kiderült, mindezt még jóval nagyobb mennyiségben is, mint reméltem.

A könyv 113. oldalán a szerző a szatmári tejeskalács receptjét mutatja be. A leírás szerint évente mindössze kétszer készítették az asszonyok ezt az ételt, a két legfontosabb ünnepen, karácsonykor és húsvétkor.

A hozzávalók:

• 3 kg liszt

• negyed kg cukor

• 10 dkg zsír

• 6 dkg élesztő

• 3 darab egész tojás

• 3 dkg só

• 1 dl tejföl

• 2 l tej

Húsvét vasárnapjának délutánján álltunk neki elkészíteni a kalácsokat. Mi úgy döntöttünk, felére vesszük a megadott adagokat, bőven elegendő mennyiségre számítottunk így is.

Első lépésként elmorzsoltuk az élesztőt három teáskanál kristálycukorral 2 dl langyos tejben. Közben átszitáltuk a lisztet, amihez hozzáadtuk a többi alapanyagot, majd az élesztős tejet is. Ezt követte a fél órás (!) dagasztás. Még egyikünk sem dagasztott ilyen hosszú ideig saját kezűleg tésztát, így ez szép kihívásnak nézett ki. Csodálattal állunk a szatmári asszonyok előtt, akik a kétszer ekkora tésztamennyiséget képesek voltak ennyi ideig dagasztani.

 A félórás dagasztás során az anyag átalakulása :)

Ezután következett az egy órán át tartó kelesztés meleg helyen. Mikor letelt az óra, a tészta majdnem kibuggyant a táljából, gyönyörű volt, könnyű, puha, buborékos. Kisebb darabokat szaggattunk belőle, majd azokat is három felé szedtük és legjobb tudásunk szerint fonatot készítettünk belőle. Íme a végeredmény, ahogy pihen a sütőpapíron:

Az egyórás kelesztés után, még egy órás kelesztésre várnak a már megformázott kalácsok

A kalácsok ezután még egy órán át keltek, majd felvert tojással megkentük a tetejüket és végre mehettek a sütőbe. Mivel a másfél kiló lisztből is tizenhárom kalácsot sikerült formáznunk és már későre járt az idő, bizony a szomszédasszony két sütőjét is igénybe kellett vennünk. Az illatok hívogatóak voltak, a látvány lenyűgöző - mi pedig büszkék vagyunk a jól sikerült remekművünkre. Reméljük a régi szatmári asszonyok sem találnának benne kifogást. Húsvéthétfő reggelén így aztán egy-egy friss kalács várta a locsolókat, vendégeket.

A már kisült, gyönyörű és finom kalácsok

Kicsit közelebbről

Elkészült a locsolóknak szánt ajándék