legország

Éppen a két évvel ezelőtti tavaszon fedeztem fel magamnak a medvehagymát. Addig is hallottam jó tulajdonságairól és kóstoltam hagyományőrző rendezvényeken, de akkor gondoltam úgy, beemelem a saját „szakácstudományomba” is. A fokhagymához hasonló, de annál kevésbé „ragaszkodó” íze és illata van. Számos gyógyhatásáról lehet olvasni, de leginkább a különféle szerveket érintő tisztító hatását emelik ki.

Zöldségeseknél vagy alkalmi árusoknál szoktam csokorba kötve venni. Bár elég sokat járok a környékbeli erdőkben, de még nem találkoztam medvehagyma lelőhellyel, így maradt ez a megoldás.

A legnagyobb siker eddig a medvehagymás pogácsa volt, amivel családi sátoros ünnepeken vagy baráti összejöveteleken rukkoltam elő. A receptet egy közkedvelt blogról kölcsönöztem, itt megtalálja bárki: http://www.limarapeksege.hu/2010/04/medvehagymas-pogacsa-ii.html

Én annyit módosítottam rajta, mivel különösebben nem rajongok a margarinért, hogy fele-fele arányban zsírral pótolom.

A medvehagymát fogyasztása előtt mindenképpen meg kell mosni, lehetőleg egyenként, így arról is megbizonyosodhatunk, hogy nem keveredett közé gyöngyvirág levél.

Mialatt száradnak a levelek, össze szoktam állítani a pogácsa tésztáját. Ami ezután egy félórát kel. Ezalatt felaprítom a leveleket majd elkeverem a vajjal. Ezután jön a nyújtás, kenegetés, újabb kelesztés, újabb nyújtás, újabb kenés és újabb kelesztés, majd a szaggatás, és még egy kis pihentetés.

Ha mindezekkel végeztünk – túl azon, hogy jó pár óra eltelt közben – végre mehet a sütőbe a pogácsánk. Sütés közben isteni illatok áradnak a tűzhely környékéről, amivel garantáltan előcsalogathatjuk a szomszédot, vagy beljebb tessékelhetünk egy-egy arra járó kósza ismerőst. Nekem többnyire a szomszédos verzió jött össze eddig. Ezt szeretem egyébként a sütögetésekben, olyan jó dolog mással megosztani a fáradozásunk tárgyát, főként, ha jól sikerül, akkor még a dicsérő szavakat is besöpörhetjük.

Mikor megsült a pogácsánk nincs más hátra, mint a kóstolás, kínálgatás, másnapra elraktározás. Ha túl sokat kóstolgatnánk a jól sikerült pogácsánkból, akkor pedig a vigasz, hogy a medvehagyma számos csodájának hála, csak jót tettünk magunkkal.

N.Sz.