Első lépések a hozzátáplálás útján + zabkása recept
Féléves kisfiam meglehetősen szereti a hasát és ez bizony meg is látszik rajta. Eddig minden látogatónk megjegyezte, hogy a gyermek igen jó húsban van, de volt olyan időszak 3 hónapos kora körül, amikor rendre megkaptuk, hogy fiunk egy újjászületett Buddha, Döbrögi vagy netán török császár.
A hozzátáplálásnál sem attól tartottam, hogy nem fogadja el az új ízeket, attól már sokkal inkább, hogy min. 2 méteres sugárban ragadni és úszni fog az egész konyha és vele együtt mi is. Nos, ez a félelmem nem bizonyult teljesen alaptalannak. Minekutána a professzionális étkező felszerelést - úgy mint etetőszék, műanyag előke, étkészlet - a Jézuska hozza, addig fapados megoldásként beteszem Vincét a hordozójába, ha elérkezett a lakmározás ideje, a nyakába pedig a létező legrosszabb állapotú konyharuhánkat kötöm a textil előkéje alá és még így sincs minden biztonságban. Hiába is mondanám ugyanis a féléves csecsemőnek, hogy ne játsszon az étellel - de azért persze elmondom -, a pépes tízórai, uzsonna úgyis ott köt ki, ahol nem is számítanék rá.
A klasszikus és minden évszakban könnyen elérhető almával indítottunk, szerencsére nem kellett messzire mennünk érte, a saját fánkon megterem. Igaz, többnyire minden példánya kukacos, de garantáltan bio. Persze ez közel sem jelent problémát, mert csak ki kell vágni a kukacos részeket, amikor darabolom fel, a nagyszülőktől azonban megtanultam, hogy a penészes almát egy az egyben dobjam ki, hiába vannak még ép részei. A magam részéről nem főzöm elő az almát, hanem héjastól, feldarabolva teszem be a gyümölcscentrifugába, újonnan pedig meghámozva és lereszelve a turmixgépbe.
